Nem is olyan rég esett meg, hogy az egyik közeli játszótéren a kislányom odaverődött egy 3-5 évesekből álló gyerekcsapathoz játszani, akik között volt vegyesen magyar és cigány gyerkőc is. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de a csapat nem igazán akart „új tagot” a „bandába” és ezt elég nyilvánvalóan a gyerekem tudtára is adták, lökdösték és fennhangon közölték vele, hogy ide nem jöhetsz! Először nem is reagáltam a dologra, hisz nem kötelező az én csemetémmel játszani, és neki sem muszáj minden áron velük „lógni”, de amikor az egyik kislány majdnem lelökte a padról, akkor bennem is felment a puma és közbeléptem, közölve a kis taknyossal, hogy a játszótér mindenkié, ne lökődje a gyereket! Erre a csapat felállt és odébb vonult, de búcsúzóul még egy marék homokot a lányom képébe szórtak, aki szegényem azt sem tudta, hogy most mi a fészkes franc ütött ezekbe. Na, ekkor már nekem sem kellett több, közöltem velük, hogy ezt meg ne lássam még egyszer, mert nem állok jót magamért! Nem a türelmemről vagyok híres, de megpróbáltam magam visszafogni, pedig legszívesebben a játszóteret mostam volna fel a kis szutyokkal. Részemről a téma le is volt zárva, csak magamban fortyogtam, mire az egyik kisebbségi kislány elém állt csípőre tett kézzel és ezt ordította: – azért mert cigány vagyok? Hát egy pillanatra azt hittem szemközt röhögöm, de a haragom nagyobb volt. Nem, nem azért, hanem azért mert egy neveletlen, erőszakos, primitív, bukó kislány vagy, – válaszoltam - és ha ez még egyszer előfordul, akkor én merítelek bele a homokozóba.

Dühítő, hogy már kiskorukba beléjük nevelik azt a szemlélet módot, hogy ők azok, akiket mindig mindenki bánt és, hogy ők a kisebbség, a nélkülözők, velük szemben mindenki rasszista, akiknek mindig mindenért jár a segély stb. Mint utóbb kiderült egyik kölöknek sem volt jelen a játszótéren egyik szülője sem, holott a legfiatalabb alig lehetett 3 éves.