Túl vagyok már két terhességen, túl már a szoptatási időszakon, de most, hogy újra a babavárást tervezgetjük, eszembe jutott pár eset a kezdeti nehézkes ügyintézős időszakról.

Első gyermekem megszületése után nagyrészt a férjem intézkedett, ami nagy segítség volt egy hajfájós, folyton síró kislány mellett. DE, és itt jön a nagybetűs de, egy váratlan fordulatnak köszönhetően költözködnünk kellett egy másik városba. Mivel a férjem új munkahelyén nem nézték volna jó szemmel, ha az első napokban már szabadsággal kezd, így minden intézni való, átíratás stb. rám marad. Felkerekedtünk, de előtte még megetettem a babámat, de mit lehet tenni ha az okmányirodában történő több órás várakozás közepette a gyerkőc éhes lett. Megkérdeztem, hogy ugyan hová tudnánk elvonulni vagy van-e olyan hely ahol zavartalanul meg tudom etetni a kicsit. A válasz megdöbbentő volt: a földszinten van a mozgáskorlátozottaknak a wc, ott elférünk kényelmesen.

Azt hittem a pofám leszakad. Közöltem a hülye kikent, kilónyi sminktől roskadozó libával, hogy majd akkor szoptatok a klotyóban, ha ő is ott ebédel meg, de minden étkészlet, szalvéta és miegyéb kellék nélkül.Azzal fogtuk magunkat levonultunk a földszintre, ahol a sorszámok kiadása is történik és ott egy viszonylag eldugottabb helyen, de irodákkal szemközt, megszoptattam a kicsi lányom.

Sajnos ez az eset a második lányom születése után is lejátszódott, de ott már rutinosabb voltam, mert a mondandómat azzal kezdtem, hogy ugye nem küldenek a klotyóba szoptatni. A válasz most is megdöbbentő volt: sajnos nincs más lehetőség, nincs kialakított helység ilyen esetekre.

Könyörgöm, hol élünk, hogy olyan helyeken, ahol több órát kell várakozni, ott nincsenek felkészülve ilyen esetekre??? Főleg egy okmányirodában vagy akár az államkincstárnál?