Hétvége, szép őszi idő, se túl meleg se túl hideg. Épp megfelelő egy kis állatkerti sétára. Így összeszedelőzködtem a két gyerkőccel, egy alig múlt 2évessel és egy lassan 6 évessel. Szóval nem kis feladatra vállalkozva nekiiramodtunk az állatkertnek. Mivel lakásunktól két ilyen korú gyerkőccel gyalog elég messze lett volna, ezért villamosra szálltunk. A megállóban többen is voltunk, idősek és fiatalok egyaránt. A felszállással semmi baj nem volt, a gyerekeim illedelmesen előre engedték az idős néniket és bácsikat. Felszálltunk, én épp a jegyet kezeltem, egyik gyermekem már leült, jegykezelés után épp vezettem volna a kisebbiket a nagyobbik mögötti üres helyre, amikor egy fiatal, egyetemista srác ( minden előítélet nélkül: egy néger egyetemista) a gyereket arrébb taszajtva lekezelte a jegyét és baromi pofátlan módon, a gyerekre majdnem ráülve, elfoglalta a közel s távol egyetlen egy üres helyet. Hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam, csak annyit bírtam kinyögni, hogy héééé és közben a gyerekekre mutattam. A pofátlanság teteje már csak az volt, hogy a srác, hanyag eleganciával és lenéző vigyorral fülébe tette a zenét és bámult ki az ablakon, mit sem törődve azzal, hogy a két éves gyereknek nincs ülőhelye. Már épp szólni akartam a pofátlan senkiházinak, hogy ugyan már, kelljen fel és adja át a helyet a gyereknek, amit pofátlan módon elfoglalt előle, amikor egy szintén néger egyetemista csaj szólt, illetve csak integetett a villamos közepéből, hogy ott van kettő üres hely, ugyan nem egymás mögött, de közel egymáshoz. Így, a még mindig álló villamoson felkerekedtünk, átvergődtünk a vili elejéből a közepéig a többi utas között és udvariasan megköszönve elfoglaltuk helyünket a középtájon.
A srác pedig pofátlanságból ötös. gratula a szüleinek.............itt is látszik, hogy az egyetem nem tanít meg mindenre.
Utolsó kommentek